Semmi sem lehet fontosabb gyermekünk egészségénél, ez különösön igaz elsődleges érzékszervünkre, a látásra. A szem fénytörési hibái a szemgolyó fejlődése során, leginkább gyermekkorban kezdődnek el. A modern társadalmakban a leggyakoribb fénytörési hiba a myopia, azaz rövidlátás. A myopia hátterében anatómiai tényezők állnak, a szem törőereje (dioptriája) és a szemgolyó hossza nem arányosak egymással. Ha a szemgolyó mérete jobban megnövekedik, az további, akár súlyos szemészeti elváltozások kialakulásáért lehet felelős.

A myopia nem csak korrigálható, de kezelhető is 

A myopia korai felismerésével és időben történő kezelésével, a hosszú távú látásromlás, továbbá a rövidlátás súlyosbodásával együtt járó komplikációk esélye csökkenthető.

Manapság a legtöbb esetben a rövidlátást hagyományos egyfókuszú szemüveglencsékkel korrigálják, amelyek ugyan tiszta és éles látást biztosítanak, azonban nem lassítják a myopia progresszióját.

A Hoya megoldása a MiYOSMART. Innovatív szemüveglencse a gyerekkori myopia kezelésére.

Hogyan működik a MiYOSMART lencse?

Gyermekek esetében mindenképp szükséges évente látásvizsgálatot végezni. Így már korai szakaszban felismerhetők az esetleges látásproblémák.

Az idősek számára is javasolt évente látásvizsgálatra menni, hogy felismerhetőek legyenek az olyan szembetegségek, mint például a makuladegeneráció, ellenőrizzék a szemnyomást és felismerjék az esetleges hályogok kialakulását.

Csak a 20 és 40 éves kor közötti időszak az, amikor elég körülbelül kétévente látásellenőrzésre járni (kivéve, ha valamilyen rendellenesség miatt sűrűbb vizsgálatokra van szükség).

Az UV- és kék fény nagy része, melynek ki vagyunk téve, a külvilágból érkezik. Nagyon fontos, hogy meglegyenek a megfelelő eszközök, melyek védenek a Nap melegétől és a károsító sugaraktól. Mielőtt felfedezzük, hogyan védekezhet, tudjon meg egy kicsit többet arról, mitől is kell megvédeni szemünket.

Az UV (ultraviola) fény károsítja a szem külsejét és az azt körülvevő bőrt. A szemkörnyék gyakran ki van téve az UV-sugárzásnak, és bonyolult olyasmikkel védeni, mint a fényvédő krém. Ezért van, hogy a napszemüvegek általában nagyobb kerettel rendelkeznek, mint az optikai szemüvegek. A túl magas UV-kitettség bőrrákot okozhat és szürkehályoghoz vezethet.

A kék fény viszont a szem belsejét károsítja. A hosszú távú kitettség növeli bizonyos szembetegségek kialakulásának esélyét, mint például a korfüggő makuladegenerációét. A gyerekek sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel a szemük több fényt enged be, mint egy felnőtté.

Segíthet védeni a szemét, ha az árnyékban marad, kalapot visel, és tudatában van, hogy mikor és milyen hosszan van kitéve az UV-fénynek. Ugyanakkor a napszemüveg még mindig a védelem legjobb formája!

A megfelelő alapanyagok és felületkezelések kiválasztása

A szem védelme nem teljes egészében a napszemüveg felelőssége, akkor sem, ha az végzi a munka oroszlánrészét. Az elsődleges optikai szemüvege is nyújthat UV-védelmet.

Még mindig szemüvegeknek hívjuk őket, de az alapanyagok napjainkra sokkal könnyebbek és fejlettebbek lettek. A Trivex és a polikarbonát a két alapanyag, amit napjainkban gyakran használnak. Mindkettő teljes UV-védelmet nyújt. 

A napszemüvegének blokkolnia kell az UV-fény 100%-át, optikai szemüvegének pedig a kék fény jelentős részét. A speciális felületkezelések a nap- és optikai szemüvegeken segíthetnek megvédeni Önt a ragyogástól, visszatükröződésektől, valamint az UV-sugaraktól és a kék fénytől.

A polarizált napszemüvegek különféle anyagokból, színekben, formákkal és méretekkel kapható. Általánosságban elmondható, hogy a sötétebb színek magasabb polarizációt biztosítanak. Mindenekelőtt egy napszemüvegnek rendelkeznie kell az összes szükséges UV-védelemmel. Ezután a polarizáció még hozzáad valamit: egy olyan speciális szűrőt, amely csak a függőlegesen orientált fényt engedi át, vagyis elhárítja és elnyeli a vízszintesen orientált fényt.

Pontosan mi is az a vízszintesen orientált fény? Tulajdonképpen fény, amely a vízszintes felületektől visszapattan. Környezetünk folyamatosan elnyeli vagy tükrözi a napfényt különböző irányokba; bármely vízszintes felület tükrözheti a fényt, amely akadályozhatja a látást. Gondoljon például arra, hogy a hó hogyan a szemébe tudja tükrözi a fényt. Vagy arra, hogy milyen nehéz látni a nedves utat, amikor alacsonyan áll a nap. A fény visszatükröződhet a vízről is, például tavakról vagy medencékről. Rengeteg olyan tényező van a környezetünkben, amely potenciálisan vakító fényt okozhat, és bizonyos helyzetekben veszélyes is lehet. A polarizált napszemüveget azonban úgy tervezték, hogy megakadályozza ennek előfordulását.

Az egyfókuszú szemüveglencsékkel ellentétben a multifokális lencsék nem csak egy, hanem számtalan fókuszpontot tartalmaznak, ennek köszönhetően egyetlen lencsén belül fokozatosan változik a törőerő, azaz a dioptria értéke is. A lencse így éles látást biztosít közelre, távolra és a köztes távolságokra egyaránt, ezért nem kell az olvasó és a távoli szemüvegét cserélgetnie.

Képzelje el, milyen lenne az élete éles látás nélkül, ha mindent elmosódottan látna és nem lenne semmilyen eszköz, amely ezen segíthetne. Elsiklunk a gondolat felett, mert természetesnek vesszük, hogy megbirkózhatunk a látásromlással, pedig a múlt egyik legfontosabb találmánya nem más, mint az optikai szemüveg. Kézművesek, ékszerészek, órások, matematikusok, fizikusok, vegyészek és asztronómusok elméi játszottak hatalmas szerepet fejlődésében és sajnos némelyek neve nem maradt fenn számunkra, hogy leróhassuk tiszteletünket előttük.
Senki sem tud túl sokat a „nagyítás történelméről”. A legöregebb írásos feljegyzés időszámításunk szerinti első századból, ifjabbik Seneca, drámaíró és Néró Császár egyik tanárától származik. „Akármilyen kicsi betűk is legyenek, azok nagyobbnak látszanak egy üveggömbön vagy egy vízzel teli üvegpoháron át nézve.” Az a mondás is járja, hogy maga Nero Császár egy smaragd lencsén át nézte a gladiátori játékokat, hogy megszűrje a napfényt és tisztábban lássa a történéseket.
Roger Bacon (1220 -1292), angol Ferencesrendi szerzetes 1268-ban íródott, Ibn al-Hajszam (965-1038) arab fizikus és matematikus – akit a modern optika atyjaként is emlegetnek – művein alapuló ’Opus Majus’ című művében részletesen taglalta, hogy egy üveggömb harmadán keresztül nézve a betűket azok nagyobbnak látszanak. Bacon rájött, hogy ez segítséget nyújthat az öregedéssel járó látásromlás ellen. 1286 környékén Bacon tanulmánya hatására, Pízában elkészült az első optikai szemüveg. Két egyszerű, domború kristálylencséből állt, melyek nyeles keretet kaptak és a nyelek végeinél összeszegecselték őket. Nem találmány, de mindenképpen hatalmas ötlet volt kettő, már régebben is használatos, nagyítókő összekapcsolása.
A Sínai-félszigeten lévő Szent Katalin Monostor két papja jóvoltából van tudomásunk a szemüveg megjelenésének időpontjáról. Giordano da Rivalto 1306-ban egy prédikációja során szólt a szemüvegről. „Húsz éve sincs, hogy a szemüvegkészítés művészete létrejött volna, hogy jobbá tegye a látást, ez a világ egyik legfontosabb és legjobb művészete.” Alessandro della Spina 1313-ban, a végrendeletében írt a szemüvegről, némi iróniával. „Mikor az a valaki elkészítette az első szemüveget, senkivel sem akarta megosztani a találmányának titkait, de maga készítette és jó ember módjára elosztogatta őket.”
Az 1284 novemberében létrehozott velencei üvegkészítők céhe volt az első, amelyik 1319-ben kezdett szabványosan szemüveglencséket készíteni, de a 15. század közepén az első város, amelyik nagy mennyiségben kezdett szemüvegeket készíteni és árulni, még Olaszországon kívülre is, Firenze volt. Nem csak domború, hanem homorú lencsés szemüvegeket is készítettek. A Firenzei krónikák 1413 és 1526 között ötvenkettő szemüvegkészítő nevét és műhelyeik helyét jegyzi a városon belül. Tökéletes munkát végeztek, de meg is követelték az árát. Önmagában egy Firenzei szemüveg hatalmas státusz szimbólumnak is számított, mivel a 16. század előtt csak a tehetősebb tudósok, egyházi személyek, gazdag kereskedők és kézművesek tudták csak megengedni maguknak ezt a kiváltságot. Később Német- és Franciaországban is elkezdték a szemüvegek tömeges gyártását, de nem tudták elérni a firenzei minőséget.
A legelső képi emlékünk 1352-ből származik. Tomasso de Modena (1325-1379) festménye Provanszi Hugó Bíborost (1200-1263) ábrázolja egy szegecses szemüveget viselve. Az érdekesség, hogy a kardinális már a szemüveg feltalálása előtt meghalt, de a festő a bölcsesség és az öregség jelképeként festette a képre a szemüveget.
A tizenötödik század lényeges volt a fejlődés szempontjából. 1450-re már a papok és a kézművesek is használtak szemüvegeket, de mikor a könyvek a nyilvánosság számára is elérhetővé váltak a kereslet is megugrott. A század végére a szemüveg vándorárusok Nyugat Európában megszokott látvánnyá váltak. Az emberek körülzsongották az árusokat és nagy kosaraikból válogattak fém és bőrkeretes szemüvegeket egyet-egyet felpróbálva, míg meg nem találták a számukra megfelelőt.
1535-ben Németország vált a szemüvegkészítés központjává a Nümbergi Szemüvegkészítők Céhe által bevezetett gyártási szabályozások révén és a 17. század végéig megtartotta a poziciójat. A németek készítették a legjobb szemüvegkereteket, míg az olaszok az üveg készítésben jeleskedtek.
Angliában, 1629-ben I. Károly, brit király kiadott egy okiratot, amely a Londoni Szemüvegkészítők Társaságának létrejövetelének engedélyezéséről szólt. Sajnálatos módon, az 1666-os Londoni Tűzvész során minden korabeli jegyzetük elveszett, egyedül az engedély maradt fenn, de maga a társaság a mai napig is működik. Az angliai szemüvegek iránti kereslet növekedése 1665-ben indult meg, mikor az első mai értelmben vett újság, a „The London Gazette” megjelent.
Az 1700-as években divattá vált a szemüveg viselés. Sok különböző formája jelent meg, de a legnagyobb kereslet a színes lencséjű szemüvegek iránt mutatkozott. A lencsék különböző Brazíliában és Argentínában bányászott drágakövekből (többek között topáz és berill) készültek. A század végéig a kerek lencse volt divatos, majd az ovális forma vette át a helyét.
A tizenötödik és tizenhatodik században a szegecses szemüvegek voltak használatosak, később a hidas szemüveg, mely az orrnyergen megállt ahelyett, hogy tartani kellett volna, de az áttörést Edward Scarlett (1677-1743) londoni látszerész érte el, a halánték szár feltalálásával, amely a halántéknak feszülve tartotta helyén a szemüveget, ez később továbbfejlődött a ma is használatos szárformává.
Benjamin Franklin (1706-1790), amerikai tudós, aki egyszerre szenvedett miópiától (távoli dolgok homályos látása) és presbiópiától (olvasó távolságban lévő dolgok homályos látása) találta fel a bifokális lencsét az 1784-ben. Az 1780-as évek végére találmánya elterjedt az észak-amerikai kontinensen és Nyugat-Európa nagy részén is.
A skót származású idősebbik John McAllister (1753-1830) 1775-ben érkezett meg Amerikába, egy évvel a Függetlenségi Háború kitörése előtt. 1783-ban üzletet nyitott Philadelphiában „úri kellékeket” árulva. 1799-ben úgy gondolta, hogy a szemüveg pontosan passzolna áruihoz, így létrehozta az első amerikai optikát. Angliából szállíttatta szemüvegeit, de az 1812-es Brit-Amerikai háború befejezte után Angliára kivetett embargó miatt, elmaradtak a szállítmányok, így 1815-ben elkezdte a saját szemüvegkereteit gyártani. A vállalkozás 173 évig működött. McAllister keretei mellett, 1810-1820 közötti időszakból háromszáz más amerikai keretkészítőről van feljegyzés. Szemüvegeik közül egy-egy példány megtalálható országszerte múzeumokban és gyűjtőknél.

1. Egészségi állapot, foglalkozás, életmód              Ebben a fázisban általános egészségügyi kérdésekre lehet számítani, például a vérnyomásról, ismert betegségekről, családi kórtörténetről, stb. Ezek a tényezők mind hatással lehetnek a látás minőségére, akár rövid, akár hosszú távon. A foglalkozás típusa és az életmód is befolyásolja a látást. Ezek a kérdések segítenek szemorvosának vagy optometristájának meghatározni, hogy mire kell különösen odafigyelnie.
2. Számíthat kérdésekre a jelenlegi szemüvegéről (ha van ilyen). Hozza magával a vizsgálatra. Mit tapasztalt a viselése során?
3. A következő lépés általában a refraktométer használata. A fejét az álltámaszra helyezve belenéz a gépbe, ahol fényt vagy egy kis képet fog látni. A gép meghatározza, mekkora korrekcióra van ahhoz szükség, hogy a szem hátsó részén elhelyezkedő retinán fókuszálódjon a fény. A szerkezet pontos értéket ad, azonban még szükség van további finomhangolásra is.
4. A refrakció mérésére refraktométer helyett skiaszkóp is használható, ami egy manuális eszköz. Ezt a szeme elé helyezve megállapítható, hogy melyik lencsével lát a legtisztábban. A lencséket addig finomhangolják, amíg meg nem találják a megfelelő korrekciót. Így meghatározható a távollátás, közellátás és az asztigmia mértéke.
5. Ezután a hagyományos látásélesség teszt következik, melynek során 5-6 méterre lévő betűket kell leolvasnia. Ez általában a korábbi korrekciós értékeivel indul, hogy ezekhez csak hozzá kelljen adni a megfelelő értékeket.
6. Az optometrista vagy szemészorvos ezután beállítja a pontos korrekciót. Ekkor fogja megkérdezni, hogy „ezzel a lencsével lát jobban, vagy a másikkal”, és a válaszai alapján pontosítja a korrekciót. Így biztosan olyan lencsét kap, amely a legélesebb és legkényelmesebb viseletet biztosítja Önnek.
7. Ezután következhet a tonométeres vizsgálat, melynek során egy kis levegőt fújnak a nyitott szemébe. A levegő-löketnek a szeme ellenáll, ebből a gép kiszámítja a szemnyomást. A vizsgálat során semmi nem érintkezik a szemével, az eljárás teljesen fájdalommentes. A magas szemnyomás a zöldhályog (glaukóma) egyik jellemző tünete lehet.
8. A réslámpás teszt a szem szerkezeti károsodásának vizsgálatára szolgál. A fejét egy álltámaszra kell helyeznie, miközben egy mikroszkóp segítségével ellenőrzik szeme elülső részét (szivárványhártya, szaruhártya, szemhéj, stb.). Még egy lencsét az eszköz elé tartva a szem belseje, annak hátsó pólusa is megvizsgálható, így láthatóvá válik a retina és a látóideg is.
9. A látómező ellenőrzése is megtörténhet. Ez megmutatja, vannak-e vakfoltok a perifériás (oldalsó) látásában.

A legnagyobb kihívást a szemvédelem terén a hozzászokás jelenti, a gyermekek és a felnőttek esetében is. A legjobb, amit tehet, hogy a napszemüveg-viselést beépíti a napi rutinjába és szokássá alakítja!

A szokások kialakítása időt és erőfeszítéseket igényel. Valószínűleg, ha eddig elfelejtette magával vinni vagy viselni napszemüvegét, nem fogja egyből mindig a megfelelő időben viselni azt. Kezdje kicsiben, készítsen emlékeztetőket! Tegye a napszemüvegét a kulcsai mellé, vagy máshova, ahol szem előtt van! Amikor a gyermeke táskáját pakolja be, tegye a napszemüveget is az ellenőrzőlistára!

Ha a gyermekével együtt alakít ki szokásokat, legyen példakép számára! Könnyebben megtaníthat neki bármit a saját példáján keresztül, ezzel megkönnyíti, hogy rászoktassa őt a mindennapos napszemüveg-viselésre.

A fényresötétedő lencsék az UV fényre reagálnak, és vagy besötétednek, vagy kivilágososnak, attól függően, hogy Ön hol tartózkodik. Fotokromatikus lencse néven is ismertek.

A hőmérséklet befolyásolja, milyen gyorsan változtatják a színüket. Melegben a lencsék gyorsabban tudnak reagálni, hidegben a változás kicsit lassabb.

Sensity lencséink a Stabilight Technológia felhasználásának köszönhetően segítenek csökkenteni a környezeti hatásokat, és állandó teljesítményt biztosítanak, bármilyen éghajlat, évszak és körülmény esetén. Ezek a lencsék tehát alkalmazkodnak az életstílusához, így nem számít, merre viszi az élet!

A látásunk minősége a mindennapi teljesítményünket is befolyásolja. Rengeteget tehetünk a látásunk megőrzése érdekében. Az egészséges életmód, helyes táplálkozás és rendszeres testedzés a szemünk számára is fontos. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy megóvjuk a szemünket a stressztől és a fizikai sérülésektől.

De sajnos így sem mindig úszhatjuk meg a betegségeket. Íme néhány a leggyakoribb szembetegségek közül, amelyekre érdemes odafigyelni:

• Időskori makuladegeneráció (AMD)

A makuladegeneráció az az állapot, amelynek során a központi látásért felelős terület – ezt használjuk, mikor egyenesen előre nézünk – már nem funkcionál olyan jól, mint egykor. A kép közepe ilyenkor homályossá válik, a perifériás látás azonban a régi marad. Ez a probléma az 50 év felettieknél a legjellemzőbb.

• Kötőhártya-gyulladás

Ha vörösek a szemeink, és állandóan viszketnek, néha pedig ragadós réteg képződik a szempillákon, akkor érdemes kötőhártya-gyulladásra gyanakodnunk. Ez általában néhány hét alatt elmúlik. Amennyiben mégsem, akkor érdemes orvoshoz fordulni.

• Glaukóma (zöldhályog)

Ez a szembetegség akkor alakul ki, ha a szemgolyóban található folyadék nem tud rendesen távozni a szemből, így magas nyomás alakul ki. A nyomás károsíthatja a látóideget, ami a szemet az agyunkhoz kapcsolja, és a retina idegrostjait is, ami a fényérzékeny idegszövet a szemünk hátsó részén. Ez visszafordíthatatlan vakságot is okozhat. A glaukóma kockázati tényezői közé tartozik a zöldhályog előfordulása a családban, a migrén, a magas vérnyomás és az elhízás. Ha korai szakaszban kezelésre kerül, akkor lehetséges a folyamat lelassítása vagy megállítása gyógyszeres vagy lézeres kezeléssel, illetve műtéti úton.

• Keratoconus

Ez egy fokozatosan kialakuló betegség, amely során a normál esetben gömbölyű szaruhártya kezd meggyengülni, és kúpszerűen kiemelkedik a szemfelszín normális görbületéből. Ez a kúpalak eltereli a szembe érkező fényt, ezáltal egyre növekvő rövidlátást, és torz vagy homályos látást okoz. A keratoconus az egyik vagy mindkét szemet érintheti, és gyakran tinédzserkorban, vagy a húszas évek elején jelentkezik. A keratoconusnak számos oka lehet, ilyen például a genetikai hajlam, vagy a fokozott UV-sugárzás.

Amennyiben a fenti tünetek közül bármelyiket érzékeli, mielőbb keresse fel optikusát! Bizonyos esetekben, például a glaukómánál, hatalmas előny a mielőbbi diagnózis. Váljon rutinná a rendszeres szemvizsgálat! A szembetegségek korai felismerése és kezelése segít megőrizni látásunk minőségét egész hátralévő életünkben!